Leírás

Sokoldalú alkotó Orosz István. Grafikai stílusára jellemző a múlt század metszeteit idéző úgynevezett míves, vagyis régies rajz. Önálló grafikai lapjain rendszeresen tűnnek fel művészettörténeti utalások, stílusidézetek, archaizáló formai elemek: lépcsők, kőfalak, boltíves kapuk. Régi korok látványvilágát megjelenítő alkotásainak némelyike különböző arcokat rejt. Ilyen „titkos” jelentéssel bíró képe a Dorottya is.
Orosz István rézkarcának középpontjához töredezett kőlépcső vezet fel. A feljáró tetején, egy boltíves kapualjban a címadó dáma alakja rajzolódik ki. A boltozat fala előtt puttók lejtenek táncot. A lépcső két oldalán mulatozó párok, udvarlók sorakoznak. Az álarcokat már levették, a bál vége felé járunk, ki-ki megtalálta párját. Ahogyan ez Csokonai színművének negyedik felvonásában is történik. A grafika tere is színházi előadásra utal: úgy helyezkednek el az épített díszletnek tetsző térben a szereplők, keretezi a képet a bársonyfüggönyszerű drapéria. A terem padozatán korabeli (Bodoni), vastagon szedett betűkkel olvasható a mű címe: DOROTTYA, Csokonai Vitéz Mihály 1799-ben írott komikus eposzának, a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon-nak főhősnője. Orosz rajza az utolsó felvonást jeleníti meg, ahol a báli csetepaté után a kicsúfolt vénlány megszépül és megleli párját.
Orosz István Dorottyája a művész rejtett arcainak nagyszerű, részletgazdag alkotása. Valódi rajzi bravúr ez, ahogyan Orosz klasszicizáló grafikájának középpontjában a rokokó hölgy alakjából és a két sokágú csillárból játékos módón kirajzolódik a darab szerzőjének,a költő Csokonainak keskeny, ovális arca.
Orosz István. az anamorfózis (torzított képek) és a trompe l”oeil (szemet becsapó festészet) műfajainak bravúros mestere. Játékos ábrázolásmódjáról így vall: „Fogadjuk kétkedve a látszólag nyilvánvaló állításokat, és higgyünk benne, hogy a világnak van egy másik, egy rejtett olvasata is, amelyet ugyan körülményesebb meglelnünk, de olykor már a keresés is izgalmakkal biztat.”

Részletek